1939-ben a szervezett magyar sakkozás centenáriumát megünneplendő Pécsre terveztek nagy nemzetközi versenyt , ám ez nem valósult meg. A Makovetz Gyula emlékverseny, jelentősége így megnőtt, noha csupán gyakorló versenynek szánta a Magyar Sakkszövetség. (Makovetz Gyula a XIX. századi magyar sakkozás kiemelkedő alakja 1859-ben, egyes források szerint 1860-ben született, tehát az akkoriak az előbbi születési dátum alapján a 80. évfordulóra rendezték a versenyt.) Az év tavaszán újjáalakult Sakkszövetség vezetősége úgy döntött, hogy a fiatal tehetségeknek is ad játéklehetőséget, ezért hat mestert és hat mesterjelöltet hívott meg az augusztusi tornára. Több kimaradt mester tiltakozott e döntés ellen, aminek hangot is adtak a sajtóban. Végül az eredetileg meghatározott összetételű mezőny játszotta le a tizenegy fordulót, mely Szabó László győzelmével fejeződött be. Nem is akármilyen győzelemmel: Szabó az összes ellenfelét megverte! Egy ilyen kiugró és minden bizonnyal megismételhetetlen eredmény elérésében számos táblán kívüli körülmény is szerepet játszott, ezek közül Balogh János, a korabeli beszámoló szerzője azt emeli ki, hogy egyedül Szabó tudott szabadsága terhére versenyezni, a többiek munka után jutottak el a késő este kezdődő és éjfél utánig tartó fordulókra. De például ekkorra az egyik nagy rivális, Steiner Lajos már kivándorolt Ausztráliába.

(A játszma elemzése Szabó László: 50 év, 100000 lépés című önéletrajzi könyvéből származik.)